Hogyan segíthetünk a gyermeknek leküzdeni a félénkséget: tippek az érintett szülők számára

Gyermeke nehezen barátkozik más gyerekekkel, vagy elbújik Ön mögé, amikor számára ismeretlen emberekkel találkozik? A félénkség a gyermekeknél nem rendellenesség, hanem egyszerűen a jellemük egy aspektusa, és nem kellene nagy aggodalomra adnia okot. A pszichológusok nem társítanak pszichológiai szorongást a gyermekek félénkségéhez, és ez nem olyasmi, ami rontja a szociális működését. Csak egy kis türelem és egy kis segítség kell hozzá, és a legtöbb esetben minden a legjobbra fordul. Mindenesetre az aggodalmak enyhítése érdekében hasznos lehet, ha többet megtud, és elolvas néhány tippet arról is, hogyan segítheti gyermekét a másokkal való kapcsolatteremtésben.

A pszichológusok általában nagyon világosan fogalmaznak: a félénkség nem patológia vagy rendellenesség, és nem is kell így kezelni. Valójában a félénkség csupán a személyiség egy aspektusa; lehet, hogy jobban jelen van, lehet, hogy nem, de hosszú távon nem vezet problémákhoz a szociális működésben, és gyakran eltűnik, ahogy az ember felnő.

Ha a félénkség egy dolog, a szelektív mutizmus egészen más. Normális, hogy gyermekének nehézségei vannak a másokkal való kapcsolattartásban, de mindennek van határa. A megfigyelendő probléma akkor merül fel, ha otthonon belül extrovertált beszélőnek bizonyul, csakhogy idegenekkel, osztálytársakkal vagy játszótársakkal való társas pillanatokban lefagy és elzárkózik. Ez egy valódi rendellenesség, amelyben a szavakat szó szerint blokkolja a szorongás. Egy másik megfigyelendő jel a hirtelen félénkség. Ha gyermeke mindig is társaságkedvelő volt, és hirtelen elkezd magába zárkózni és csendben maradni, akkor a szülőknek be kell avatkozniuk, hogy megértsék a probléma forrását.

Ha segíteni szeretne gyermekének, hogy leküzdje szociális félénkségét, az első lépés az, hogy elfogadja és elismerje, hogy ez így van. A második lépés az, hogy ne tekintse többé kóros problémának, hanem összpontosítson a jellemének számos más pozitív aspektusára, és fejlessze azt.

A megnyugtatás és a türelem gyakran sikeres fegyver. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy nem kötelezik vagy kényszerítik arra, hogy olyasmit tegyen, amit nem akar (legalábbis ebben a helyzetben). Ha például születésnapi partin van, próbálja meg elmagyarázni neki, hogy nem kényszerül arra, hogy a többi gyerekkel játsszon, amíg nem érzi magát késznek erre.

A szégyenlős gyermekek esetében, akiknek sok problémájuk van a másokkal való kapcsolattartással, nagyon fontos, hogy ne szigeteljük el, és továbbra is védett és ellenőrzött társadalmi alkalmaknak tegyük ki őket. Ha egy gyermek félénk, és ezért szeretné elkerülni a másokkal való érintkezést, nem szabad engedni neki, hanem nyugodtan és ésszerűen ki kell tenni olyan helyzeteknek, amelyekben ki kell tennie magát, és meg kell próbálnia legyőzni félénkségét. Természetesen mindig anélkül, hogy kényszerítenénk.

Ha gyermeke nehezen érintkezik, esetleg más felnőttekkel vagy kis barátaival, nem szabad bocsánatot kérnie a viselkedése miatt. Ha valami olyasmit mondasz, hogy "Elnézést, félénk", azzal csak azt érzed, hogy ő a hibás, holott valójában lehet, hogy egyszerűen csak érzékenyebb személyiséget rejteget, mint mások. Jobb lenne, ha azzal bátorítanád, hogy elmagyarázod neki, hogy ha nincs kedve szóban köszönni, akkor ezt bármikor megteheti egy gesztussal vagy mosollyal, vagy bátoríthatod, hogy köszönjön, de hangsúlyozhatod, hogy nem muszáj ezt tennie. Ismétlem, a legtöbb esetben az idő javítja ezt a szempontot.

A gyermekeknek nem szabad szüleik tükörképeivé válniuk. Ha te beszédes vagy, nem feltétlenül kell, hogy olyanok legyenek, mint te, tehát ebben az értelemben ne erőltesd őket túlságosan. Ehelyett inkább hívd fel őket, hogy beszéljenek arról, hogyan érzik magukat, milyen érzéseik vannak, és mi nyugtalanítja őket bizonyos helyzetekben. Ez segíteni fog nekik abban is, hogy szavakba öntsék a kellemetlenségüket, és így még jobban megértsék azt.

A dicséret növeli gyermeke önbecsülését és kapcsolatteremtő képességét. Ne hagyja ki tehát a lehetőséget, hogy tudassa vele, büszke rá, és dicsérje meg, amikor erőt merít valamihez, amit még soha nem tett meg.

Nagyon gyakran mondják, hogy a csapatsportok elősegítik a társadalmi interakciót. Nos, ha valaha is játszottál focit vagy kosárlabdát, akkor tudod, hogy ez nem mindig van így. Az öltözői környezet, különösen a fiúknál, gyakran kegyetlen és versengő, ahol kis csoportok alakulnak ki a csapaton belül, úgyhogy vigyázz. A legfontosabb, hogy a gyerekkel közösen válasszuk ki a sportágat, amit játszani szeretnénk, anélkül, hogy ráerőltetnénk. Emellett megnyugtathatod őt a jelenléteddel a játékok alatt, vagy megpróbálhatsz megismerkedni néhány másik gyerekkel, mielőtt elkezdenéd a tevékenységet.

A félénkség leküzdése nyilvánvalóan egy lépésről lépésre haladó folyamat. Lehet, hogy gyermeke úgy érzi, hogy haza szeretné hívni egy barátját játszani, de csak egyet. A következő alkalommal talán már kettőt hív, és így tovább. Ezek bonyolult helyzetek, de nem szabad, hogy riasztóak legyenek; a legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát, és tiszteletben tartsa a személyes idejét.